Bölcsesség helyett
Ölelés
Kérdés, kell-e bölcsességekről írni egy ilyen oldalon? Bölcselkedni bizonyára nem kell, de ez biztos, egy-egy okos gondolatnak mindig legyen helye. Mi az, amit okosnak lehet mondani? Különben is: mi a gondolat? Lehet, hogy ami nekem bölcsnek tűnik, másnak butaság. És amiről azt gondolom, hogy gondolat, az csupán képzelgés. Annál maradnék inkább, hogy azt mondom: meg kell próbálni olyan dolgokról írni időnként, amelyek valóban izgatják az embereket. Például itt a tavasz. Ne mondja senki, hogy igen, ez a választás évszaka. Nem. Szó sincs róla. Persze az is lesz, de sok, annál talán fontosabb is történik. Nyílni kezdenek a virágok, zöldül a fű, éled a természet, az emberre is rátör a szerelem, feltöltődik a télben elnyűtt szervezetünk. És sütni fog sokat a NAP és ez mindig jó, ettől jó az ember kedve. Kérem, ne tagadják, a reggeli ébredés akkor, amikor a Nap süt, egészen más, mint a borús reggeli morogva-kelés. Szóval annyi fontos dolog történik, arcunkat a Nap felé fordítjuk nem a szégyentől leszünk pirtyadtak, ránk jön a mehetnék, és, tudom, nagyon hülyén hangzik, de szeretnénk megölelni a világot. Hogy képesek vagyunk-e erre? Próbáljuk meg. Nem kell más, mint széttárni a két karunkat. Igen, így nem lehet ütni. Csak ölelni. Csodás! (burget)
|